Egy régi kép - picit feldolgozva

 Az alábbi fotó egy horgászat alkalmával készült Mezőkövesd közelében a "Katesz" tavon. A név a "Katonai" beceneve. Épült itt egy repülőtér az 1950-es évektől, a Szovjet-Magyar fegyverbarátság idején jó szolgálatot tett volna krízis esetén a SZU-nak. Az 1990-es évek elején (vagy épp addig?) még rendszeresen szálltak fel itt katonai repülők, gyerekként óriási élményt jelentett. Az építéshez kitermelt sóder helyén a víz összegyűlt; a vizet - tudomásom szerint - nem kezeli senki, de a környék horgászai kijöttek ide néha szerencsét próbálni. Így mi is. Egy ilyen alkalommal készült napnyugta környékén a következő felvétel:

Alkonyat a "Kateszon"; Olympus SP 510-UZ; f/4,5, 1/60 sec, 63 mm, ISO 50; kézből.

Bár akkoriban még nem igazán volt nálam különösebben tudatos a fotózás, a naplementét mindenki szereti fotózni, hálás téma. A háttérből (szemből) jövő és egyébként már nem erős fények sziluetteket rajzolnak, ahol az expozícióval, színekkel nemigen kell törődni, csak az élesség legyen jó. Itt egyébként a kézből 1/60-ados zársebességnél ez elég jó lett. A kép .jpeg formátumban készült, ami korlátozza a feldolgozhatóságot .raw formátumhoz képest (amit egyébként a gép "tudott" volna). Nézzük, mit lehet állítani egy ilyen .jpeg-en (Adobe Lightroom szoftverrel)!

Az expozícióra, kontrasztra mindeképp van hatásunk, a színeket tekintve egy picit erősítettem a narancssárgán. A színhőmérséklet kicsit el lett tolva melegebb irányba és vágás is történt (próbálva a képet megfeleltetni a hármas tagolásnak); a túlparti bokros rész középre lett szerkesztve. Egy kis erősítést a kép is kapott.

Érdekes dolog ez a képszerkesztés; vannak, akik manipulációnak tartják. Van, aki az expozíció, és néhány alap dolog állítására azt mondja, belefér. Mások szerint az utólagos szerkesztés arra jó, hogy a fotózási gyengeségeket ezzel próbáljuk korrigálni. Nézőpont kérdése, akár mindegyik igaz lehet. Dokumentarista fotózásnál alapvetően nem szabad a fotón jelentős módosításokat végezni. Aki művészi irányba megy el, annak szerintem minden megengedett, maximum megosztó lesz a képe. A digitális technika lehetővé teszi, hogy egy nem tökéletes expozíciót utólag korrigáljunk. Bár sok képet tudunk "lőni", végül nem használjuk mindet, válogatunk. A fényképezőgép kijelzőjén nem mindíg azt/úgy látjuk, mint ami aztán a monitoron (vagy kinyomtatva) jelentkezik. Ezért szerintem néhány alapvető paraméter utólag nyugodtan korrigálható. Tévhit, hogy egy rossz fotó utómunkával jóvá varázsolható. Nem.

Amit semmiképp nem szabad elrontani, az az élességállítás; ezt utólag nem lehet javítani. Ha az expozíció közben a gép "bemozdult", azzal sem tudunk később mit kezdeni. Ha a képünk egy kicsit alul- vagy túlexponát, az javítható (különösen .raw formátumból), a kiégett vagy bebukott részek azonban nem hozhatók vissza, tehát csak egy kicsit hibázhatunk az exponálásnál; a lencse hibáit is tudjuk valamennyire korrigálni (vignettálás, kromatikus aberráció, stb.), lehet zajt szűrni (kompromisszumokkal), kontrsztot állítani. A színeket illetően is sok lehetőség van, az árnyalatnyi állítástól teljes színcseréig. Az egyes színek telítettsége és világossága is állítható. El lehet ezekkel "játszani"; én azt gondolom, hogy ezeket a lehetőségeket használhatjuk arra, hogy amit a helyszínen nem sikerült rögzíteni, azt így állítsuk vissza, használhatjuk emóciók kiváltására, téma kiemelésére. Tualjdonképpen, bár vannak szabályok, melyeket sokan követnek, de ezeket bátran fel is rúghatjuk; a közönség visszajelzése adja meg, hogy jó irányba haladunk-e.

Preset-ek. Sok helyen hirdetnek ingyen, vagy pénzért letölthető "preseteket" (előre beállításokat). Amikor egy digitális képet kidolgozunk, akkor az alkalmazott változtatásokat elmenthetjük, ez egy "preset". Ezt aztán bármely másik tetszőleges képen betölthetjük, és a szoftver az adott módosításokat automatukusan betölti. Én ilyet soha nem töltöttem le, de hasznos lehet egy-egy saját "preset" elmentése mondjuk egy fotósorozat esetén. Ha a képek nagyon eltérő témájúak, vagy más fényviszonyok között készültek, akkor - szerintem - nem sokra megyünk egy ilyen beállítással. Különösen, ha az tartalmaz olyan elemeket, melyek a kép egy specifikus területére érvényes (maszkok, kijelölések, stb.).

Ez a kép végül ilyen lett, néha elszórakozok azzal, hogy adott képet különböző időpontokban (akár hónapokkal, évekkel később) dolgozok fel, majd összevetem korábbi verziókkal. Néha érdekes dolgok jönnek ki.