Őszi erdő

Múlt ősszel tettem egy látogatást Komlóskára. Egyrészt érdekelt a ruszin kis falu képe, másrészt van ott egy várrom (Pusztavár v. Sólyomvár) az egyik csúcson, meg akartam nézni, mi is maradt belőle, illetve feltételeztem, hogy onnan jó kilátás nyílik majd.

Persze a várrommal kezdtem, nem túl hosszú, de elég meredek út visz fel. A vár nyomai határozottan látszanak, különösen falmaradványok. A csúcson valami telekommunikációs berendezés van elhelyezve, melyet napelemek táplálnak. A civilizációt még néhány tanösvény tábla képviseli. Szemét nagyon nem volt.

A felkelő Nap fényei egy idő után elég jók voltak, de sajnos jó témát nem találtam (biztos van!). A fal maradványait próbáltam megörökíteni, illetve fotóztam a tetőről Komlóskát is. Érdekes módon a Minolta AF 80-200 mm f/4,5-5,6XI objektív 200 mm-en nem készített valami éles képeket állványról sem, így a jövőben csak portréra fogom használni (portré készítéssel kapcsolatban jók a tapasztalataim vele).  

Na, de nézzünk képeket!

Kilátás dél felé, az előtérben a fal maradványának részlete látható.

Sony Alpha DSLR A350, Sony DT 18-70 mm 3,5-5,6, ISO 100, f/13, 1/60 s, 30 mm (ekv.)

 A fények (és így az árnyékok is) kezdtek erősödni.

Északi irányba tekintve a völgyben elnyúló Komlóskát láthatjuk.

ISO 100, f/13, 1/100 s, 39 mm (ekv.)

A kirándulás október végén (23.-án) történt, ekkorra a lomb már kellően színessé vált, az örökzöldek jól elválnak a lombhullató erdőállománytól. Hálás téma ilyenkor fotózni, már csak azért is, mert a reggeli órák (napkelte) elcsípéséhez nem kell olyan korán kelni, olykor ködbe futhatunk, ami szerintem erdő fotózásakor kifejezetten kellemes eredményeket hozhat. Azért már érdemes felöltözni.

Miután eltöltöttem itt pár órát, ettem, ittam, nézelődtem és körbejártam a romokat, elindultam lefelé. Útközben találkoztam egy idősebb társasággal, szintén kirándultak. Illetve az erdőben is készítettem néhány felvételt, ezt pl.:

Az ifjú, sárga lombú fa ragadta meg a tekintetemet az idősebb bükkfák között. A levelek több színben pompáznak, zöld aljnövényzet még van, de már a hulló lomb inkább sárgás, narancssárgás szőnyeget terít a fák alá.

ISO 100, f/13, 1/3 s, -1 EV.

A felvételek azonos géppel és objektívvel készültek, állványról (a záridő miatt). Mi ez a "-1 EV"? A felvételeket "A" üzemmódban, azaz apertura prioritással készítettem, 13-as rekeszértéket beállítva. Ez egyfajta fél automata üzemmód, ahol az apertura (v. rekesz-) nyílást a fotós határozza meg, a többi szükséges beállítást pedig a fényképezőgép. ("M" manuálban minden ránk van bízva, "S" shutterspeed módban a záridőt uraljuk.). Mivel ilyenkor a gép (mint tudatlan tárgy) úgy dönt, hogy az a helyes expozíció, ha a pixelek összértéke középszürkével egyenértékű (ezt meglehetősen pongyolán fogalmaztam, de remélem, érthető), ezért esetleg mégis bele kell nyúlnunk. Pl. egy világos, havas tájat "lehúz" szürkére, vagy egy borospince sötétjében túlvilágosítja a képet, az expozíció kompenzáció (EV) segítségével mi adhatjuk meg, hogy inkább sötétebb, vagy világosabb fotót szeretnénk készíteni. Erről talán majd írok és példákat is hozok, ha van rá érdeklődés. Jelen esetben a "-1 EV" beállítással egy kicsit rövidebbre vettem az expozíciót a gép által megfelelőnek gondoltnál. Persze ezt utólag a digitális negatív kidolgozásánál is megtehetjük, de miért ne tennénk meg már a felvétel készítésekor (a Photoshop v. Lightroom sem mindenható!)

A túra elején, felfelé indulva találkoztam egy szabadon kószáló szamárral, aki még lefelé jövet is ott volt. Így akkor zárjunk egy portréval:

A csacsi portréja.

Sony Alpha DSLR A350, Minolta AF 80-200 mm, f 4,5-5,6, ISO 100, f/7,1, 1/320 s 224 mm ekv.